|
A FOUCAULT- TRIBUNÁL ITÉLETE Megállapitjuk,
hogy a pszichiátria, amely nem hajlandó felhagyni a kényszert
és eröszakot alkalmazó módszereivel, büntettet
követett el az emberiség ellen: szándékosan
földben tiporta az emberi életet, méltóságot,
szabadságot. Mindennek elött, az emberek kategorizálása
mint "szellemileg betegek" engedélyezte a teljes emberi
és civil jogok és a természetjog teljes megfosztását.
Ezen túl a pszichiátria nem tudja felmutatni, hogy a gyógyitás müvészetében müködik, hiszen a káros kábitószer tudatos használatával megsértette Hippokrates esküjét, ami különösképen a "tárdive Dyskinesiá"-nak a globális epidemiáját okozta, úgy mint más beavatkozásokkal, amit mi kinvallatásnak tekintünk: kényszeritett letartóztatás, kábitószerek kényszeres beadása, megkötözés, elektrosokk, minden fajta idegsebészet és ambuláns kezelésre való kötelezés. Ezek az eljárások és ideologiák megengedték a pszichiátereknek a Nazi-idöben olyan eksztrémmé válni, hogy a foglyokat a "kezelés" címén szisztematikusan meggyilkolták. A pszichiátria nem csak megtagadja a történelmileg az államtol kapott eröszak feladását, söt megjátssza a szerepét egy magasan fizetett és tisztelt szervének a szociális ellenörzésnek és egy nemzetközi viselkedés- rendörségnek és a politikai és szociális elhajlók elnyomásának. Bünösnek
tartjuk a pszichiátriát, hogy a kényszernek és
felelötlenségnek a kombinácioját- egy klasszikus
definicióját a totalitaris rendszereknek- gyakorolta. Elsö
lépésben követeljük a "pszichiés betegek"(-röl
szóló) törvények eltörlését,
úgy hogy a pszichiátria felelös legyen a társadalommal
szemben. Ebböl következnek kártéritések.
Közhasznu pénzeknek is rendelkezésre kell állnia
a humanus és méltoságteljes alternativa számára
a pszihiátriával szemben. |
ITÉLETINDOKLÁS A védelem therapeutikailag szükséges kényszerröl beszél, egészen a testi eröszak alkalmazásáig, de elismeri, hogy a "jó pszichiátriában" a lehetö legkevesebb kényszert alkalmaznak. A kényszer nyilvánvalóan nem gyógymódszer, inkább a psychiátria gyakorlásának tipusátol függ. Mi elitéljük minden formáját a pszichiátriai kényszernek mint az emberi jogok megsértését. A "pszichiés betegek" törvénye a pszichiatriai kényszert ön- és közveszélynél irja elö. A gyakorlat azonban sokkal tovább megy. Itt gyakorlatilag "veszélyeztetésröl" van szó, még nem történt cselekedet, tehát elözetes letartóztatás lesz gyakorolva. A védelem valakit "lelki betegnek" nevez, akinek a korlátozott megélés és cselekvés miatt bizonyos társadalmi követelményekkel szemben könnyiteni kell, mert az önsegély ereje nem elegendö. Azon a véleményen vagyunk, hogy a betegség-modell nem megfelelö. Egy pszichiátriai kórházi intézmény nem tud ebben az esetben segitséget nyujtani. Azon a véleményen vagyunk, hogy orvosi beavatkozás kizárolag önkéntes alapon történhet meg. Különösen veszélyes, hogy a birák elfogultak és a pszichiáterek szakvéleményét száz százalékban osztják. A pszichiátriát túlélöknek joguk van anyagi kárpótlásra vagy fájdalomdijra. Berlin,
2.5.1998 |